Bucsek Gábor, névjegykártyája szerint rendőrfőkapitány, de gyakorlatilag a bankárok és a kifosztók csahos kutyája hibát hibára halmozott. Az első körben a törvények megkerülésével tiltott be egy rendezvényt. Indoka szerint a közlekedést más útvonalon biztosítani nem lehet, de ezt állítani azon a Budapesten, ahol a körutak és sugárutak szerkezete uszkve 140 éve, ráadásul jól kialakult, finoman szólva is csúsztatás. Nagy valószínűséggel inkább az áll az egész hátterében, hogy a gazdája kiadta a parancsot, hogy ezt a rendezvényt, ha kell, tűzzel, vassal meg kell gátolnia.
 
Azért a kifosztó rendszer ügyel a látszatra. Látszólag van jogorvoslati lehetőség, a tiltást meg lehet támadni a bíróságon. Természetesen a megfelelő bírói tanácsot összekészítették a célzott döntés érdekében, hiszen a döntés tétje nagy, minden demonstráció újabb és újabb kinyílt szemeket, sőt újabb elszánt embereket eredményez. A kifosztóknak viszont birkákra van szükségük, de még inkább a tulajdonukban lévő értékekre és ingatlanokra. Ezért mondvacsinált indokkal, miszerint a rendezvény akadályozza a közlekedést, azaz ellehetetlenülésről már szó sincs, a bíróság a tiltást helybenhagyta. Pedig amikor már a bíróság is kénye-kedve szerint értelmezi a törvényeket, az a demokrácia végét jelenti.
 
Egy jogsértő tiltás egy jogsértő jóváhagyással, rendőri retorzió kilátásba helyezésével, ezek a Nem adom a házamat mozgalom bátor harcosait a rendezvény megtartására motiválják, ezért egy közeli helyszínen spontán tüntetésbe kezdtek. Tették mindezt egy 2008-as alkotmánybíróság által jegyzett határozat ismeretében, amely szerint ameddig a rendezvény a békés jellegét megtartja, addig nem oszlatható föl. Ez a rendezvény meg is tartotta volna békés jellegét, de a korábban említett csahos kutya parancsára a rendőrök a jog lábbal tiprásával oszlatásba kezdtek. Először az általuk szervezőnek kikiáltott Golcs Ferdinándot és Póka Lászlót, a magyar otthonvédelem jeles képviselőit kiemelték a tömegből és szélvész gyorsasággal, szirénázó rendőr-busszal elszállították őket. Úgy gondolták, hogy vezér nélkül a résztvevők abbahagyják a demonstrációt.
 
A rendőrök számítása nem jött be, a demonstrálók igazoltatásukat követően a következő zöld lámpánál visszatelepültek az úttestre. Ekkor a rendőrök minden jogszerűséget megszüntettek. A demonstráló nőket fogdosva vitték az időközben megérkezett rabszállító jármű felé, majd abba betuszkolták őket. Nem kímélték az idősebbeket sem. A sajtó munkatársait akadályozták a felvételek készítésében, benyúltak a kamerák elé is. Az oszlatás ezen formája szembehelyezkedik minden jogi normatívával. 17 személyt akik között járókelők is voltak, előállítottak.
 

 

A helyszínen maradt demonstrálók ezt követően a Gazságügyi Minisztérium elé vonultak, hogy a minisztert, aki rengeteg aljasság kiötlője és kivitelezője, kérdőre vonják, de az szokásához híven nem volt hajlandó kritikusai szemébe nézni. Ezért a minisztérium előtt beszédek hangoztak el.
 

 
Ezután sokan átvonultak a Kőbányai Rendőrkapitányság elé, ahová a jogtalanul előállított demonstrálókat szállították, megvárták, amíg mindenkit kiengednek, mert bármikor bármi történhet egy diktatúrában.
 
Ami a fősodratúnak nevezett, de a kifosztó rendszert kiszolgáló lakájmédia közvetítéséből kimaradt:


 
További rendőri túlkapásként az előállított tüntetők közül 14-en 8 órán túl élvezték a rendőrök vendégszeretetét, noha ezt a törvény szerint csak alapos indokkal lehet megtenni. Az a tény, hogy nincs elegendő létszámú állomány, az nagyon nem minősül alapos indoknak. Az előállított demonstrálók vidáman jöttek ki a kapitányság épületéből, ígéretükhöz híven az ügy a bíróságon folytatódik.