Titkos és titkosítás alól feloldott lehallgatási anyagok sorát, rendőrségi, ügyészségi és bírósági iratok és tanúvallomások tömegeit olvastam át, miközben már az elején összeállt a kép.

Aurora (jelentése hajnal, hajnalpír) története olyan (nevezzük egyenlőre Aurorának), ami a lakosság elől mindig teljes eltitkolásra és elrejtésre kerül. Az a történet, ami sosem kerül nyilvánosságra, mert az állam ügyeinek eltussolásában mindig, mindenféle politikai média érdekelt.

 

És Aurora esete is kiválóan megmutatja, miért nem szabad soha, soha, de soha sem szolgálatokat végezni a bűnüldözés számára, mert aki megteszi - függetlenül attól, mennyire sáros vagy abszolút ártatlan -, az maga is minden pillanatban beáldozható és letaposható célszemély.

Aurora a bűnüldözésnek dolgozott, nem hivatásosként, évtizedekig, de aztán ki akart szállni. Minden tevékenységét közvetlenül a BRFK, majd az Orbán Viktor és barátja, Hajdu János irányítása alatt álló Terrorelhárítási Központ (TEK) megbízására végezte; az alvilágban beszerzett információkért pedig nem ritkán jelentős összegeket fizetett, amik után a megszerzett bűnügyi információkat és bizonyítékokat továbbította az állam felé. Tevékenysége olyan területre is kiterjedt, ami egy halandó számára nem törvényes, viszont az esetek talán zömében egyáltalán nincs tisztában a rendőrség, a titkosszolgálat stb. által foglalkoztatott személy azzal, hogy mi az, amit megtehet és mi az, amit nem. Ugyanis ahogyan pl. egy fedett nyomozó részére olyan jogok biztosítottak, amik egy civil számára bűncselekmények, de egy fedett nyomozó számára nem (ráadásul a törvényi változások követhetetlenek), úgy az állam szándékosan és szinte kivétel nélkül mindenkor elrejti, mi számít törvényesnek és mi nem. Az állami megbízás szerint fenntartandó a látszat, hogy az állam irányítása és kontrollja alatt tevékenykedő személy független, míg ha lebukik, akkor gyakran nem tudják másként mentesíteni, csak ha felfedik, hogy állami utasításokra és irányításra tevékenykedett. Viszont - szokta az állam és a kormányzat indokolni - függetlenül attól, hogy az állam operatív kapcsolata legális vagy törvényileg kikezdhető munkát végzett, ne derüljön ki, hogy a személy operatív kapcsolat volt, mert akkor a személy az alvilág előtt lebukik (tehát itt is az az állami demagógia jelenik meg, hogy azért kell titkolózni, hogy az állam megvédje a saját emberét), és kiderül az is, hogyan működik az állam, és ez akadályozza az állam bűnügyi felderítésekhez fűződő érdekeit. Ezért az állam és a kormány gyakran teljesen ártatlan embereket is rávesz arra, hogy olyan hamis vádakkal kerüljenek börtönbe vagy pszichiátriára, illetve elmegyógyintézetbe, amik mögött nem állt semmilyen kivetni való cselekmény, vagy ha történt olyan, ott az állam volt az elkövető; illetve amiben a kapcsolati személyt, ha független volna, lehetne ugyan büntetni, de csak úgy, ha állami kapcsolatát eltitkolja vagy az állam letagadja, hogy az ő emberük volt és az ő utasításukra tevékenykedett. Ha pedig az állam eltussolja, hogy a saját emberük volt és az ő megbízásukból, jóhiszeműen dolgozott, akkor nem derül ki a mentő körülmény, hogy az illető törvényesen működött, vagy pedig egyáltalán nem tudta, hogy nem legális, amit tesz, hiszen az állam utasítására tett mindent, amelyben megbízott.

Miután az utóbbi években az Orbán Viktor terrorelhárításának dolgozott Aurora nem akart tovább engedelmeskedni, hanem új életet akart és családtervezési okokból is ott akarta hagyni a céget, ezért többszöri nyomásgyakorlással próbálták további engedelmességre bírni, ahogyan ez az esetek messze több, mint 90 %-ában így megy. S miután nem sikerült további állami munkára bírni, változatos büntető eljárásokat indítottak ellene.

Aurora ellen - a Fővárosi Törvényszék bírója, dr. Székely Gabriella nevében - ezúttal hamarosan önbíráskodás bűntette címén tartanak másodfokú bírósági tárgyalást. Aurórát az elsőfokú bíró, a 2006-os vérperekről már örök időkre elhíresült Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) bírója, Horváthné dr. Zsigmond Hella percek alatt tetten ért durva bírói bűntettekkel ítélte 2 év 2 hónap fegyházbüntetésre olyan miatt, amiben egy jogállamban a vádemelés vagy a nyomozás megindítása is lehetetlen volna.

Ahogyan egy ismerősöm mondta, aki volt osztálytársa, az egyik bírósági kollégium elnökét idézte: 'az a baj, hogy mi, bírók nem tartjuk tiszteletben a magántulajdont és nem tartjuk be a törvényeket'. (Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, hanem a lényeget tekintve.)

A jelen cikkemben tárgyalt eset röviden: Aurora egyik barátnője megkérdezte Aurorát, érdemes-e megvennie azt a kétszázezer forintért kínált autót, amit egy hirdetésben kinézett. Aurora nem ért az autókhoz, de mint férfi, kötelességének érezte, hogy barátnője előtt - akinek ez volt a spórolt pénze - valamiképpen megfeleljen. Elmentek a járművet megnézni, és végül Aurora közölte a lánnyal: ha gondolja, vegye meg. Ő nem ért hozzá, így különösebb kifogást a gépjárművön nem talált.

A lány - a spórolt pénzét ráköltve - megvette az autót, de az napokon belül összeomlott.

Aurora presztízskérdést csinált az ügyből, ami érthető, és nem is férfi az, aki nem érez ilyenkor felelősséget azért, ha egy nő számára - aki bízott benne - egy életveszélyes roncs megvásárlására bólintott rá. Természetes és alapvető emberi norma, hogy ilyen esetben kötelességünk személyesen intézkedni az irányban, hogy az a kár, amit szavazatunkkal okoztunk, amennyire lehet, elhárításra kerüljön. Ráadásul az az életveszélyes autó akkor omlott össze, amikor a lány Aurora várandós feleségével ült a kocsiba. Mindenki gondolata az volt, hogy a felesége és a magzat meg is halhatott volna. Hogy ez egy átlagos férfiban micsoda dühöt válthatna ki, vagy ha egy kolerikusabb politikus feleségével és születés előtt álló magzatával történik ilyen, akkor a politikus vagy titkosszolgálati vezető - lehetőségéhez és bölcsen kontrollált bátorságához mérten - mit szervez meg az eladó ellen és ebben hány százalékig van benne a végrehajtandó politikai gyilkosság, annak részletezését most hagyjuk.

Aurora szerelőhöz vitette az autót a budapesti Gyömrői útra, ahol a szerelő, aki megvizsgálta, közölte: a jármű életveszélyes! Életveszélyes és - nem szó szerinti idézettel - időzített bomba volt. Azt is közölte, hogy a kerekét házilag tákolták össze, három tuning csavar tartotta, ilyet pedig egyetlen szerelő sem ad ki a kezéből.

Aurora és a lány többször hívta telefonon az eladó férfit, Aurora pedig személyesen is elment az eladó házához és becsöngetett. Célja az volt, hogy - idézem az iratokból - "csinálják vissza" az üzletet. Az eladó visszakapja az autót, a lány pedig visszakapja a 200 ezer forintot. Amiképpen azt még az autót eladók (a férfi és a párja, valamint a nő apja) is tanúsították: Aurora semmi többet nem kért az autó áránál. Tehát sem kártérítést, sem az utána járással, sem a szállítási és autószerelői szakértői stb. díjjal nem számolt. Aurora mindezeket leírta saját anyagi veszteségeként. Tehát Aurora konkréten saját költségén finanszírozta az ügyet, amit a roncsot eladóktól egyetlen pillanatra sem várt el és nem is kért ilyesmit soha. Csak azt, hogy az autót visszaadva a lány megkaphassa az eredeti vételárat. Pedig már ekkor polgári pert indíthatott volna, sőt, ezt megelőzően - az életveszélyes állapotra hivatkozva - büntető feljelentést is tehetett volna az autót eladók ellen. De nem tette meg egyiket sem.

A telefonos megkeresésekre a feltételezhetően életveszélyes roncsot eladó férfi elzárkózott a gépjármű visszavételétől, míg amikor Aurora - két alkalommal - személyesen kereste az eladót ennek házánál, akkor a csengetésre a család ajtót sem nyitott, hanem a házból figyeltek. A roncsot eladó feljelentők azt tanúsították, hogy Aurora egy autóval érkezett a házukhoz, egyedül szállt ki, és nem látták, kik ültek még az autóban, de ültek ketten vagy hárman. Aurora utóbb úgy tanúskodott, hogy rendőrökkel és egy civillel jött.

A mostani, másodfokú bírósági tárgyalásra pedig be akarja idéztetni az egyik (nem rendőr) tanút, akivel a házhoz érkezett és aki elmondja: semmi sem történt azon kívül, hogy Aurora becsengetett, s miután senki nem jött ki, hangoskodás nélkül távozott.

Az autó eladása és a visszavétele között valami két hét telhetett el. Aurora csak kb. fél évvel később tudta meg, hogy az autó visszavétele előtt a család feljelentést tett ellene, amit már akkoriban ivissza is vontak a következőkkel (mindketten, a férfi és a nő is ugyanezt a tanúvallomást tette): "El kívánom mondani, hogy megbeszéltük a dolgot, nem a fenyegetések hatására adtam vissza a pénzt, hanem azért, mert Adriennel letisztáztuk a történteket. Így nem kérem az elkövető felelősségre vonását a történtek miatt."

Erre úgy fél évvel később jött Aurorára a hatóság, hogy ők viszont büntetőpert akarnak.

A feljelentők tanúvallomásai az évek során - míg az eljárás folyt - össze-vissza változott. A legkorábbi dokumentumok között, amik a kezembe jutottak, az is jegyzőkönyvezésre és a feljelentők által aláírásra került, hogy ők, tehát a gyaníthatóan roncsot eladók azt vallották: Aurora a házuknál egyetlen szót sem szólt, hanem becsengetett és mivel nem nyitottak ajtót, ezért távozott. Mindezek után, évekkel később, a bíróságon, rendkívül ellenséges hangnemben (mint akiket valaki felbujtott, de minimum az történt, hogy otthon egymást bujtották fel) azzal álltak elő, hogy féltek, azért csinálták vissza az üzletet, sőt, amikor Aurora a házukhoz ment, akkor kiabált és - nem életveszélyesen - fenyegetőzött.

Számos ügyet láttam közelről és belülről az esztendők folyamán: ilyen időtávlatokban ekkora pálfordulások akkor szoktak bekövetkezni, amikor ügyvéd vagy korrupt rendőr vagy ügyész készíti fel a tanúkat, hogy hamis tanúvallomásokat tegyenek!

Egy törvényes büntetőeljárásnál pedig ilyenkor az a minimum, hogy az ellentmondó, azaz értékelhetetlen(!) tanúvallomások miatt azokat a bizonyítási körből ki kell zárni! Már eleve nem lehetett volna vádat sem emelni! Azért, mert még a terhelő tanúvallomást tevők is hol ártatlannak, hol bűnösnek vallják azt, akit ellenségüknek kijelöltek! Arról már ne is beszéljünk, hogy a feljelentők mind családtagok, azaz elfogulatlan tanúkként megszűntek létezni! És mivel az egyetlen, ami alapján a célszemélybe, jelen esetben Aurorába egyáltalán bele lehetett kötni, az a feljelentők tanúvallomása lett volna, ami az egymásnak szélsőséges önellentmondásokkal totálisan és menthetetlenül kioltotta magát és megsemmisült, ezért zéró(!), ismétlem, nulla bizonyíték miatt meg kell szüntetni az eljárást! Ez nem bizonyítottság hiányában való felmentést jelent, hanem annak deklarálását, hogy nem történt bűncselekmény!

Ennek ellenére mi történt? Nézzük az elejéről:

A megbízhatatlan járművet eladó család az ügy elején feljelentést tett Aurora ellen, amit két héten belül visszavontak. Azonban a hatóságok nem voltak hajlandók megszüntetni az általuk megindított eljárást, hanem az egymást kioltó tanúvallomások ellenére átadták az esetet az ügyészségnek, ami vádat emelt - az állami bűnözést faképnél hagyott Aurora ellen - önbíráskodás bűntette címén és átadta azt a bíróságnak. A bíróság - a PKKB-s Horváthné dr. Zsigmond Hella bírónő egyértelműen szándékos és abszolút tetten érten tudatos bűntettei révén - az összes felmentő körülményt lesöpörte (ez már önmagában minimum 3 vagy 5 évig terjedően büntetendő bűntett(!)), és kizárólag azon tanúvallomás-részleteket vette figyelembe és hazudta, hogy ezek koherens és következetes tanúvallomások voltak, amelyek Aurora ellen szóltak! Mindezekre hivatkozva Auróra ellen - akit iksz évvel korábban már elítéltek valami más miatt - 2 év 2 hónap fegyházbüntetést adott! De az, hogy mennyire csapnivalóan köztörvényes Horváthné dr. Zsigmond Hella bírónő ítéleti indoklása, külön tanulmányt érne, és sor is kerülhet erre, ha pl. megfelelő kormányváltás után ezen bírói bűntettekre végre úgy reagál az új kormány, hogy tételesen előszedi őket és elkezdi szépen, sorban letartóztatni és fegyházba vágni ezeket a kritikátlan, a törvényesség látszatát is kukába hajító bíróbűnözőket. Objektíve egyetlen óra irattanulmányozás elegendő arra, hogy Horváthné dr. Zsigmond Hella PKKB-bíró ellen bárki büntető eljárást kezdeményezzen, holtbiztosra véve, hogy amennyiben törvényes lesz az eljárás, Horváthnét bűnözőként fogja a bíróság elítélni.

Aurora úgy kapott a bírótól 2 év 2 hónap fegyházbüntetést, hogy egyetlen olyan nyilatkozat sem született soha, semelyik oldalról sem, amelyik akár a leghalványabb életveszélyes fenyegetésről beszámolt volna! Ahogyan senki nem állított olyat sem, soha, hogy bármiféle tettlegességre sor került volna, bármikor! A Horváthné dr. Zsigmond Hella bíró által brutálisan és evidensen köztörvényes módon agyonhamisított ítéletindoklásban egész egyszerűen lesöpörte az összes felmentő körülményt és azt hazudozta, mintha a vádlott ellen koherens terhelő vallomások léteznének!

"Radikális elfogultság" - ez a kifejezés ismétlődött bennem rendszeresen, ahányszor a bíró indoklása jutott eszembe. Radikális elfogultság.

A radikális elfogultság, persze, a világon semmiféle szinten nem enyhítő körülmény a tekintetben, hogy Horváthné dr. Zsigmond Hella bíró köztörvényes bűntetteket követett el és hivatali helyzetével visszaélve fegyházbüntetésre ítélt egy olyan embert, aki ellen vádat sem lehetett volna emelni, mert ellene a világon semmiféle használható bizonyíték vagy legalább valamelyest koherens tanúvallomás nem létezett. Hanem volt egy család, akik rokoni helyzetüknél fogva összességében sem voltak többek egyetlen tanúnál - hiszen hozzátartozókat hogyan kezelhetnénk egymástól független, bizonyíthatóan elfogulatlan tanúkként? Sehogy! Ez a szélsőségesen elfogult és bűnügyi érdekeiknél fogva végletesen összefonódott család érdekelt volt abban, hogy saját magukat egy emberéleteket fenyegető, potenciális bűnvádi eljárás alól kimossák, de ennek ellenére sem tettek koherens tanúvallomásokat. Hanem feljelentést tettek, aztán visszavonták, felmentő tanúvallomásokat tettek, aztán évek múlva 180 fokkal ellentétes tanúvallomásokat tettek és vádaskodtak, de még olyan is bírósági jegyzőkönyvbe került, hogy a rosszindulatú tanú azt vallotta, hogy most jutott eszébe (évekkel később), a tárgyalóteremben, hogy amikor Aurora elment a házukhoz, milyen csúnyán viselkedett!

 

Ha megkérdezzük, ugyan melyik tanúvallomásuk igaz? Az, hogy az ég fekete vagy az, hogy fehér, akkor a válaszuk attól függ, hogy éppen felbujtotta őket egy lefizetett vagy családbarát ügyvéd, egy-két bűnöző rendőr, ügyész vagy bíró? Mit lehet kezdeni olyan tanúk tanúvallomásaival, amik saját tanúvallomásaikat is homlokegyenest cáfolják?! Semmit! Az ilyen tanúk extrém megbízhatatlan és hiteltelen tanúk, akik az eljárások során teljesen használhatatlanokká váltak és örülhetnek, ha a jövőben nem indul ellenük büntető eljárás hamis vád bűntette miatt!

Ilyen előzményekkel várja a másodfokú tárgyalás következő napját Aurora, aki - a magyar állammal való kapcsolata és ismeretei miatt - aranyembernek is nevezhető, mivel az ő üldözésén keresztül önmagában is megmutatkozik a rendszer megbízhatatlansága, a végtelenül korrupt és megbízhatatlan igazságszolgáltatás, és önmagában is egyértelművé válik, amit az olyan, mint én, aki a titkosszolgálatokkal és a rendőrséggel a bűnüldözés terén dolgoztam, tudok, hogy az államnak soha, senki nem dolgozhat operatív vonalon úgy, hogy ne lenne minden pillanatban, bármikor feláldozható!

Az államnak soha, senki ne dolgozzon! A rendőrségben, az ügyészségben, a titkosszolgálatokban soha, senki ne bízzon meg! Soha egy szavukat se higgye el! Az államot mindig, minden esetben a legszélsőségesebben megbízhatatlan, notórius hazudozó és mániákus bűnözőként kell kezelni! Aki nem ezt teszi, bármikor börtönbe, elmegyógyintézetbe vagy temetőbe kerülhet szolgálataiért! Ez nem Auróráról szól, ez mindenkiről szól, aki az állam számára bármilyen bűnüldözési tevékenységet végzett vagy végez! Ne tegye! Senki ne szolgáljon a magyar államnak! A magyar államnak ne segítsen senki! Senki!

De mindenki, aki jelenleg vagy valaha az államnak működött, bármiben, bárhogyan, keressen meg minket bármilyen úton, kérjen tanácsot, kérjen segítséget, vagy öntse ki a lelkét, mert mi tudjuk, hogy az államnál utolsóbb, mocskosabb, megbízhatatlanabb és hűtlenebb szemét nem létezik, ezért mindannyiunk közös érdeke, hogy ne lehessen némán eltüntetni azokat, akik bármilyen szolgálatokat végeztek és akik ezért egész életükben potenciális ellenségei maradtak a korrupt, bűnöző, söpredék rendszernek. Aki pedig a leleplező hősök történelmi panteonjába akar kerülni, ugyancsak bennünket keressen meg! (Pl. telefonon: +36-30/919-6386.) Mert aki tényfeltárást akar, megkapja ehhez a nyilvánosságot! És mérget vehet rá, hogy nem fogja senki elárulni ezért, ahogyan a milliárdos médiumok viszont mindig az állam előtt hasalva elárulják azokat, akik állami ügyekben hozzájuk fordultak! Az MTV-től a korrupt, imperialista kereskedelmi csatornákon át az állam előtt hason csúszó-mászó baloldali médiumokig bezárólag bármelyik!





ZÁRSZÓ HELYETT EGY ÖSSZEHASONLÍTÁS:

2013. február 15-én, a XIV. kerületi Fogarasi úton fekvő OBI előtt megállított egy az orbáni Fidesz milliárdos közbeszerzéseiből félmilliárdos projectet annak ellenére elnyerő személy, hogy - az Interneten publikus cégadatokban is bizonyítottan - egy sor cége csődeljárás alatt áll. Az, hogy mennyire nagyon a pénzeltüntetés és a gazdasági bűnözés áll annak hátterében, hogy valaki cégek sorát hozza létre és viszi csődbe, nem kell külön ecsetelni.

A Fidesz-közeli bűnöző nem csak milliárdos közpénz-beruházásban tüntetett el személyesen több százmilliót, de olyan civilek is jelentkeztek nálunk (tehát több, egymástól abszolút független civil(!), legutóbb pár héttel ezelőtt a következő), akikből csalások és hamis ígéretek útján tízmillió forint feletti összegeket csalt ki ez a Fidesz-közeli bűnöző. Az OBI előtt ez az elkövető nem győzött ellenem ordítva (tehát többek között garázdaság bűncselekménye is) fenyegetőzni, hogy nem tudom én, hogy ő kicsoda(!), meg micsoda nagy kapcsolatai vannak(!), meg hogy kivel kezdtem én(!), és ha nem tüntetek el róla minden bizonyítékot, akkor eltakarít(!), föld alá tesz(!), eltüntet úgy, hogy végleg nyomon vész(!) stb. Az életveszélyes fenyegetések egész sorát sorakoztatta fel, ordítva.

A fideszes személy - az esetnek végig egy méterről szemtanúja volt egy független újságíró hölgy is - ordítva és nagyjából vagy legalább egy tucatszor életveszélyesen megfenyegetett, hogy tüntessek el róla minden bizonyítékot, ami nyilvánosságra került, különben megölettet vagy meggyilkol.

Büntető feljelentést tettem, amit a Dragon Sándor által vezetett BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság magas rangú vezetői szinten eltussolt azzal, hogy ezek az életveszélyesen fenyegetőző ordítozások nem életveszélyes fenyegetések, nem is alkalmasak arra, hogy bennem vagy bárkiben félelmet keltsenek, az illető tehát eleve abszolút ártatlan. Az elutasító határozat (az ügyszám 01140/1322-9/2014. bü.) nem vonta kétségbe, mi történt, hanem feltétlen megerősítette, és azt közölte, hogy mindezek a történések semmiféle szinten, semmiféle törvénytelenséget nem merítettek ki! Úgy, hogy eközben a rendőrség szándékosan lesöpörte többek közt a garázdaság tényét is, egyszerűen említést sem tett erről, és abszolút teljes körűen eltitkolta, hogy az egésznek, elejétől végig egy további újságíró is tanúja volt, akiről a cikkekben és feljelentésekben is halmozottan rögzítettem, hogy azóta visszatérően ezzel álmodik, az életveszélyes fenyegetéseket komolyan vette, szűnhetetlen lelki trauma alá került, ismételten hangoztatja azóta, hogy ezen életveszélyes fenyegetéseket nagyon komolyan kell venni, többet soha ne menjek egyedül az utcára, meg ezek veszélyesek, mivel milliárdos bűntettekről és ilyen bűnözésben érintett politikusokról, tehát veszélyes bűnözőkről van szó, akik mindenre képesek. A rendőrség még kihallgatni sem volt hajlandó sem az újságíró hölgyet, sem a feljelentett Fidesz-közeli személyt. Annak ellenére sem, hogy az ügyben cikkek jelentek meg és arról is gondoskodtam, hogy többek között külföldi titkosszolgálatok orra elé kerüljenek. Már előre készültem azzal, hogy a magyar állam a legalapvetőbb törvényi kritériumokat is két lábbal fogja felrúgni.

Miután az ügyet nagy buzgalommal és össze-vissza hamisítással lezárták, többek között büntető feljelentések keretében fellebbeztem, amire beidéztek tanúvallomást tenni, sőt, láss csodát: az újságíró hölgyet is beidézték - pedig törvény kötelezte őket erre, amit utálnak betartani -, aki szintén elmondta, hogy a személy ordítva és halmozottan életveszélyesen megfenyegetett és biztos volt abban, hogy ott, helyben megtámad. Még a sok százmilliós közpénz-bűntetteket elkövető Fidesz-közeli botránygyárat is beidézték, aki (nyilvánvalóan jól fizetett) ügyvédje társaságában azt hazudta, hogy ő szépen beszélt és egy fia életveszélyes fenyegetés nem történt. S mivel szavai szentek voltak - szemben két újságíró, jogvédő és dokumentumfilmes szavaival -, ezért Orbán Viktor rendőrsége lezárta az ügyet és kész. Az iratok rögzítették, hogy én már ezt megelőzően a szembesítésre szavaztam, a fideszes bűnöző viszont természetesen tiltakozott ez ellen és megtiltotta ezt.

Az állam görcsösen igyekezett menteni a menthetetlent és eltussolni az eltussolhatatlant. Nemhogy fegyházat nem kapott, de még a független tanút sem hallgatták ki, sőt, az elkövetőt sem idézték be, hanem a nyomozónak nevezett, a mi pénzünkből eltartott hatóság abszolút egyértelmű, nyilvánvaló és világos bűncselekmények sorát követte el, olyan durva jogsértésekkel, amik miatt érthető, hogy örök példát szolgáltattak arra, mennyire törvénytelen és korrupt söpredék volt az az állam és az a hatósági maffializmus, ami az ügyet - sőt, összevetve az Aurora ellen viszont kezdettől tarthatatlan és végig kínlódva összeeszkábált koncepciós perrel szélsőséges ellentétként - végig jellemezte. A két ügy között cáfolhatatlan és bizonyítottan közös pont az állami bűnözés, mégpedig bűnszervezetben, ahol az állami maffia tagjai egymásnak kéz a kézbe adva követik el, láncolatosan köztörvényes és fegyházzal büntetendő bűntetteiket, bűntetteikben pedig annyira biztonságban érzik magukat az Európai Unió 28 tagállama demokratikus és emberjogi legutolsójaként számon tartott Orbán Viktor Magyarországán, hogy még a látszatokra sem ügyelnek! Még arra sincs igénye sem rendőrnek, sem ügyésznek, sem bírónak, hogy a törvényesség és a törvény előtti egyenlőség legalább leghalványabb látszatát felmutassák! Minek, ha egyszer maga a miniszterelnök is Európa legkorruptabb és legbűnözőbb miniszterelnökeként hírhedt az egész világon?! Minek, ha Magyarország kormánya Európa legrosszabb hírű, legmegbízhatatlanabb és legrosszindulatúbb kormánya?!

Tehát - Aurora megvádolásával ellentétben - ordítozó és életveszélyes fenyegetéshalmazt zúdítottak rám, az életveszélyes fenyegetések célja az volt, hogy arra kényszerítsenek, hogy a fenyegető személy köztörvényes bűntetteiről szóló összes bizonyítékot és dokumentumokat, a fenyegetés hatására eltüntessem, a halmazati elkövető a büntetőjogi felelősségre vonástól elmenekülhessen, a sok százmillió közpénzt eltüntethesse, a károsulti tanúvallomások elérhetetlenné váljanak (azaz dobjam ki a kifosztott áldozatok igazát kontesztáló bizonyítékokat), az általa kifosztottak jogi és emberjogi segítség nélkül maradjanak stb. Tanúvallomásaink - ugyancsak radikális ellentétben az Aurora elleni büntető perrel - abszolút koherensek, mindvégig egyöntetűek, a tényállás szempontjából is nyilvánvalóak voltak, nem beszélve a státuszokról, ahol az egyik esetben az autót eladó személyek az állítólag életveszélyes gépjármű eladását akarták fenntartani, anyagi haszonszerzés végett, míg esetünkben egy bűnöző azt akarta kikövetelni, hogy tüntessük el a róla szóló terhelő bizonyítékokat, különben megölet vagy személyesen meggyilkol, ehhez pedig politikai és alvilági kapcsolatait fogja felhasználni. A Fidesz-közeli, cégeit sorra csődbe vivő, civilek sorát milliókkal lenyúló bűnöző közvetlenül a médiát akarta megfélemlíteni és terrorral arra kényszeríteni, hogy eltakarítsa a halmazati bűntettekről szóló bizonyítékokat. Túl ezen - ami világszerte főben járó bűnnek számít, kivéve a diktatúrákat - személyemben újságírót, ráadásul közismert, népszerű vezetőt és médiaalapítót ért halmazati életveszélyes terror és fenyegetés, független tanú által is alátámasztva. Nem közeli hozzátartozóval, mint a roncs autót eladók esetében, hanem egy további, független tanúként kezelendő újságíróval!

Ha Aurora úgy kapott 2 év 2 hónap fegyházbüntetést, hogy a terhelő tanúvallomásokat tevő család még a legsötétebb pillanataiban is tagadta, hogy életveszélyes fenyegetés egyszer is elhangzott volna, és megszámolni is érdemtelen, hányszor tanúsították, hogy semmiféle fenyegetés nem volt, hanem saját akaratukból, saját döntésükből vették vissza az autót, akkor milyen eljárást kellett volna kapnia és hány évtizedre való fegyházat annak a fideszes bűnözőnek, akinek a bőre alatt is a mi közpénzünk van, amit ugyanolyan köztörvényes úton ragadt el, ahogyan az egymás után jelentkezett civil áldozataiét is, miközben pénzkivételért és gazdasági bűntettekért megalapított és csődbe vitt cégei tucatszám sorakoznak az Interneten!

Örök példázatok a cikkben leírt tényhalmazatok egy aberrált, korrupt, sötét gazságügyi diktatúrára, ahol semmi a törvény, zéró a törvény előtti egyenlőség. Ahol bizonyítottság esetén felmentéseket, tarthatatlan ügyekben fegyházbüntetéseket osztogatnak. Ahol pártatlan és független eljárás nem létezik, ahol állampárti bűnözők egymás disznócsülkeibe kapaszkodva követik el ügyről ügyre alávaló, hitvány és alantas bűntetteiket. És akikről 2006 óta már nem kell bizonyítani kényegében senki emberfiának, hogy amikor igazságszolgáltatásról beszélünk, akkor a lakosság pénzén eltartott bűnszervezetről és eme bűnszervezet hitvány bűnözőiről van szó. Akik analfabéták a demokráciára és az emberi jogokra, ahogyan főnökük is, a keresztapa, aki az Európai Unió egyetlen kvázi vagy echte elnök diktátora: Orbán Viktor. Orbán Viktor, aki most éppen megint a civilek elleni, törvénybe iktatott politikai gyilkosságokért őrjöngi tele egész Európát és a fél világot.

Bizony, megérdemli a halált az, aki civilek elleni halálbüntetésekért tobzódik egy ilyen irtózatosan bűnöző, szemét és alja rendszerre bízva honfitársaink életét, egy olyan országban, ahol az elmúlt évtizedekben is egymás után kellett felmenteni olyanokat, akiket gyilkossággal hurcoltak fogságba, vagy akiket bíróság ítélt el emberölésért, miközben utóbb kiderült: ártatlanok voltak. Mert egyik eljárásnak sem volt semmi köze a törvényességhez, hanem kivétel nélkül mindegyik politikai bűnügy volt.