Domján Tibor, Budapest
Cikk: Frei Tamás (Metropol)
„Nem magányos hősök ők, merthogy nemcsak egy Snowden akadt, hanem többen vannak, összefogtak, és együtt, egyszerre tálaltak ki. 43-an!”
A zsidó állam közelmúltbeli rombolása a gázai övezetben újabb és újabb hullámokat vet – egyre érdekesebbeket. A nyugat-európai országokban érzékelhetően felélesztette az antiszemitizmust, olyannyira, hogy az elmúlt hétvégén például már a német fővárosban is sokezres „ellentüntetést” kellett szervezni. Mármint antiszemitizmus-ellenes tüntetést, melyen megjelent a német kancellár, az államfő, az ellenzék irányítója és az összes jelentős egyház vezetője is.
Én ahhoz a vitához nem akarnék hozzászólni, hogy ki kezdte és miért, és hogy jogos volt-e az az erő, amellyel Izrael fellépett, mert ezt úgyis mindenki másképp látja, a józan érveknek itt már régóta nincs helyük. Ezért vegyük csak a tényeket. Több mint kétezer palesztin áldozat, többségük civil, és közülük is majdnem 600 gyerek. Tizenegyezer sebesült és közel félmillió olyan palesztin, akinek el kellett hagynia a lakóhelyét, mert az izraeli bombázások és szárazföldi erők romba döntötték az életterét (a Gázai övezet lakosságának 30 százaléka vált „hajléktalanná”). Ötvenezer lakás szorul újjáépítésre, 17 ezer megsemmisült. Van, aki szerint húsz évig fog tartani mindent helyreállítani, és újabb kétszázig, de lehet, hogy kétezerig, amíg ebből béke lesz. Nyugodt lét, élet, és együtt lélegzés. Bár a jelek szerint nem is ez a cél…
Izraelben ugyanis (bár házak nem dőltek romba) most épp omladozik az az „épület”, amit évtizedek sziszifuszi országimázsmunkájával húzott magasra a zsidó állam. Kitört ugyanis az ottani Snowden-ügy, az izraeliek lehallgatási botránya. De azok, akik most ott kiteregetik a szennyest, már tanultak az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség volt munkatársának esetéből. Nem magányos hősök ők, merthogy nemcsak egy Snowden akadt, hanem többen vannak, összefogtak, és együtt, egyszerre tálaltak ki. 43-an!
Mert védettebbek, ha összekapaszkodnak. Ráadásul azt a leckét is megtanulták a jelenleg Oroszországban menekültként meghúzódó Edward Snowdentől, hogy bár a nyilvánossághoz kell fordulniuk, de közben az ország vezetőihez is. Anélkül kiteregetni, hogy az általuk nyilvánosságra hozott információ konkrét személyeket sodorna veszélybe.
A 43 tartalékos számítástechnikai szakember, aki az izraeli hadsereg 8200 fős elitegységéhez tartozik (különböző katonai egységek mögé elbújtatott titkosszolgálati ernyőszervezethez), pár nappal ezelőtt megtagadta a szolgálatot. „Refjuznyik”-nak hívják őket Jeruzsálemben, olyanoknak, akik visszautasítják a parancsot. Nyilvános levelet írtak az izraeli miniszterelnöknek, melyben megindokolták a tettüket.
Hivatalosan az lenne a dolguk, hogy olyan palesztinokat hallgassanak le és figyeljenek meg, akik veszélyesek lehetnek a zsidó államra. Ehhez képest – áll a levélben – mindenki célpont. Minden palesztin. Lehallgatnak mindenkit, figyelik az ártatlan, civil palesztinok internetes kommunikációját, gyakran még a szexuális szokásaikat is feltérképezik, a családi problémáikat, anyagi nehézségeiket, hogy utána ezeket a civileket az izraeli ügynökök megzsarolhassák, kollaboránssá tehessék, és amikor már a markukban vannak, akkor az ő kényszerű segítségükkel bomlasszák szét a palesztin társadalmi struktúrákat. Mert ezek szerint a káosz, a békétlenség és a feszültség az igazi cél – sosem a béke.
