A Masatot az Európai Űrügynökség (ESA) hordozórakétájával juttatták az űrbe 2012. február 13-án egy lengyel és egy francia műholddal együtt az ESA dél-amerikai bázisáról. Az elején ellipszis pályán keringett a Föld körül, pályájának bolygónkhoz legközelebbi pontján 308, a legtávolabbin 1450 kilométerre volt.
Az ellipszisből később körpálya lett, majd egy földhöz közelítő spirális útra tér, amelynek végén beér a légkörbe és várhatóan január vége felé a súrlódástól elég. Így volt tervezve, így állították Föld körüli pályára. A szerkezet annyira apró, hogy a halálát jelző apró felvillanást szabad szemmel nem láthatjuk majd - tette hozzá Horváth Gyula.
Ritka, ha nem példa nélküli, hogy a nagy műholdakhoz képest ilyen "olcsó" kis szerkezet egészen élete végéig kiválóan működjön, küldje a rádiójeleket, a fotókat, és a maximum húsz karakter hosszú "sms-eket". A Masatban mindenből kettő van, és ez a redundáns rendszer már önmagában unikális. Egyetlen egyszer volt szükség a tartalékműszerre, a fedélzeti számítógép esetében 700 nap után.
Az előadó szerint ez egyszerre volt jó és rossz hír. Jó, mert a váltás zavartalanul sikerült, a Masat a "pótszámítógéppel" is kiválóan működött. Rossz pedig azért, mert a tervezők természetesen annak örültek volna legjobban, ha az elejétől a végéig minden tökéletes. Ugyancsak egyedülálló, hogy 3D-s fotókat is képes készíteni.
Horváth Gyula szerint a jövő a Masat-1 utódaié. Ezek a kis szerkezetek fajlagosan kétszer több terhet képesek cipelni, mint a költséges, nagy műholdak, és sokkal kevesebb kompromisszumra is kényszerítik alkotóikat. A technika a miniatürizálás felé halad, az oktatás és kutatás mellett már többek között a geodézia vagy a meteorológia számára is szolgáltatásszintű információt képesek közvetíteni.
Hir24, MTI
.jpg)
