A vérszívó rovarokkal („felejtsük már el, hogy csak a kullancsokkal”) terjedő Borrelia nemzetségbe tartozó baktériumok igazi átalakuló és túlélő művészként bolondot csinálnak az immunrendszerből, sejten kívüli állapotból sejten belüli állapotba alakulnak oda-vissza, tüneteket generálnak, akár évtizedekig tartó ciklikus rosszulléteket okoznak, ádáz megrontói az immunrendszernek, az idegrendszernek, de még a keringéssel csak kevésbé vagy egyáltalán nem ellátott szövetállományoknak is.
Gyulladt ízületek, kopott porcok örökletességét illetően is tévhitben lehet orvos, beteg egyaránt, mert lehet már a szülők is nem diagnosztizált Lyme-kórosak voltak. A klagenfurti 2015-ös Lyme-kór Update konferencia egyik kulcsmondata volt, hogy a Lyme-kóros szülő 40-60 %-os valószínűséggel átörökíti utódjába a betegséget (nagyobb eséllyel, mint a HIV-pozitív betegeknél).
A Hunguest Hotel Platánus konferenciatermében is hangoztak el súlyozott kijelentések.
Nem a politikában kell keresni a felelőst, Belgiumban is ugyanilyen siralmas a helyzet.
A kutatás, diagnosztizálás és gyógyítás területén Németország világvezető.
Aki tabukat döntöget, máglyán végzi.
Ki megy szembe az autópályán? (Értsd: a felületes vagy a gondos orvosi hozzáállás.)
Aki tud angolul vagy németül (szerkesztői megjegyzés: laikus szinten nem kell idegen nyelvismeret orvosi anyagokhoz, a Google Translate bőven elég), az tudhatja, hogy nem tabukról van szó, az orvostudomány nagyjai (köztük szép számban amerikai magyarok) már sok mindent leraktak az asztalra.
Az áttörés bármelyik napon bekövetkezhet.
Alternatív kezelések között csodával felérő lehet az életenergiákat átcsoportosító akupunktúra.
Általános tapasztalat, a Borrelia baktérium nem szereti a meleget és az oxigént.
Ez utóbbi mondatból egy praktikus módszer is alkalmazható a melegvizes borogatáson túl, ha például egy hajnalon arra ébred a Lyme-kóros, hogy idegesítő, fejbőr alatti bizsergések kínozzák. Többrétegű pizsamában, esetleg sapkában érdemes aludni és mélyebb lélegzetvételekkel - így azonnal nő a vér oxigénszintje - jobbulásban lehet része.
Érdekes volt a gyógyulási esély országon belüli különbségének felvetődése. Míg egy megyeszékhelyi városból érkező vidéki beteg arra panaszkodott, hogy a régiójában nincs komoly szakember, vizsgálat és kezelés, addig orvosi beszámolót arról is hallhattunk, hogy van olyan bakonybéli kis falu (igazi kullancsparadicsom) ahol évtizedek óta nincs jele a krónikus (akár évtizedekig elhúzódó) Lyme-kórnak, mert a tudatos, háziorvosi felkészültséggel alkalmazott korai kezelésekkel megelőzhetőek a kór társfertőzésekkel teli kibontakozása.
Megfelelő irányelvvel a háziorvosi rendszer alkalmas lenne az országos szintű prevenció kiépítésére, azonban hiába van a 18/2013. (III. 5.) EMMI rendelet, a Lyme-irányelv 2013-ban hatályát vesztette és azóta(!) az Egészségügyi Szakmai Kollégium nem tett le az asztalra új direktívát.
A betegek több száz tünetre panaszkodhatnak, ráadásul össze-vissza gyakorisággal, amivel azonnal az elmebaj gyanúját vetítik magukra. A levetített kisfilmben volt olyan túlélő, akit többször is skizofréniával „kezeltek” a pszichiátrián, azonban szerencséjére akadt egy családtag, aki ebbe nem nyugodott bele…
Fontos tehát, a megértés, az együttműködés, a türelem és a kitartás.
A társfertőzésekkel együtt a betegek jelentős életminőség romlásban szenvednek. Csak azért nem lehet rájuk azt mondani, hogy két lábon járó nyavalyanagykerek, mert van, aki már tolókocsis. Itt is igaz, mint minden gyógyulásban, hogy fejben pozitív szemléletűnek kell lenni a betegnek, de ez fokozott nehézségekkel járhat, mert egyrészt a kórokozó az agy támadásával butulást is okozhat, másrészt elutasító és megszégyenítő, nyugtatót és fájdalomcsillapítót nem kérve is korlátlanul felíró orvosok szájából elhangzó mondatokba is ütközhetnek. Például: „Nincs semmi baja.”, "Lehet, hogy hiszti?", "Egyértelműen pánikbeteg.", „Menjen el dolgozni, túl sokat foglalkozik magával.”, "Túl sokat olvassa az internetet.", "Túl nagy a betegségtudata.", "Volt már pszichológusnál?", "Ennyi tünete, ilyen fiatalon nem lehet.", „Ön Münchhausen-szindrómás (értsd: hazudós – szerkesztő).”
Az egészségügyi ellátás oldaláról nemcsak a felületes orvosi hozzáállás aggasztó. A vérvizsgálatokban alkalmazott ELISA tesztek megbízhatósága azzal egyenértékű, mintha pénzérme feldobásával diagnosztizálnánk a betegséget. A magyar egészségügyben tapasztalt általános pénztelenség sem teszi fényessé a Lyme-kórosok jövőképét.
