Legutóbbi kisfilmje igen hangulatosra sikerült, melynek címében látszólag keresi a választ, ám mind képileg, mind retorikában inkább demonstrálni igyekszik, hogy igen, az a párt, amire a többitől megcsömörlött magyar emberek egyre nagyobb számban adnák oda a voksukat, az minden bizonnyal náci. 

 

Innen már nem is nehéz tovább gondolni a dolgot: aki nácikra adja a voksát, az nyilván csak náci lehet, avagy minimum kollaboráns, tehát a magyar lakosság 10 %-a, vagy a szavazók 20-30 %-a, az eszmefuttatása szerint egyértelműen látens vagy vérnáci, így tehát sem a turha léte, sem a többi megélhetési nácizó settenkedése nem hiábavaló, a legfőbb vész a küszöbön áll. 

 

Hozzáteszem - egyébként nem véletlenül, de egy ideje - én egyik pártra sem szavaztam legutóbb sem, mégis mindig világos volt számomra, hogy melyikre nem szavaznék soha az életben, ami a szavazati jogom elnyerése óta, ráadásul nem is változott. Azt gondolom, hogy olyan képviseletre való szavazással fegyverrel sem lehetne kényszeríteni, melyek legfőbb politikai megmozdulásai másról sem szólnak, mint a nem létező fasisztaveszély vagy elszigetelt kirakatnácik emlegetése, az össznemzeti - lassan évszázados - bűntudatkeltés vagy a nemzeti öntudat szisztematikus degradálása, a merjünk kicsik lenni eszmék vagy a legutóbbi: keveredjünk büszkén és demokratikusan bárkivel, aki erre jár. 

 

Ha nem látok támogatható potenciált, inkább nem szavazok.