Az alábbi gyorsanalízis azért is lehet figyelemre méltó, mivel mind az említett pártokat, mind az otthonvédelmet közvetlen, személyes tapasztalatokból ismerem.

A mindent szétverő, felszalámizó, defektes és önpusztító, öncsonkító magyaros gondolkodásra egyáltalán nem jellemző Póka László, a "Nem adom a házamat" mozgalom vezetőjének, Magyarország egyik leghatékonyabb otthonvédő vezetőjének tavalyi akciója, aki Gyurcsány Ferenctől Vona Gáborig megkereste a pártokat a devizahiteles tömegkatasztrófa és tömeges öngyilkosságok stb. okozta káosz rendezését célzó, Kövér László fideszes házelnök házánál tartott demonstrációkra. Póka László annak idején részletesen kifejtette, miért van szükség Kövér László házelnök, az ország egyik legbefolyásosabb - és egyébként ugyanakkor egyik legpökhendibb, legmocskosabb stílusú -, közpénzből eltartott, dúsgazdaggá hizlalt (majdnem azt írtam: pszichopatája) politikusa háza előtti tiltakozásra.

Póka László Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnöknek címzett levelére Sebián-Petrovszki László, a Demokratikus Koalíció (DK) operatív igazgatója válaszolt, aki közölte, hogy Gyurcsány Ferenc "köszönettel vette a levelüket, azonban az akciójukat nem támogatja", mert nem tartják elfogadhatónak, "hogy politikusokat nem politikai környezetben szembesítsenek kritikákkal, tehát nem támogatjuk a lakóházuk előtti tüntetéseket sem."

Ezt követően Sebián-Petrovszki László, tehát a DK operatív igazgatója közölte, hogy a DK előző nap "jelentette be a devizahitelesek megsegítését célzó javaslatait." Sebián-Petrovszki László kifejtette a DK akkori állásfoglalását a devizahitel alapúnak nevezett nemzeti katasztrófáról, amely részben a Kúria akkori határozatait, részben pedig a lakosság iránt szükségesnek nevezett, de még nem megvalósított változtatásokat deklarálta.

Az otthonvédő mozgalmak és Gyurcsány Ferenc közötti feszültségek mindig megvoltak. Az otthonvédelem részéről Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején tapasztaltak, valamint az ellenzékben töltött ideje során amiatt, hogy mindenki azt látta, hogy a bankszektor felé húz a lakosság érdekeinek elsődlegessége helyett, Gyurcsány Ferenc és pártja részéről pedig többek között amiatt, hogy az otthonvédő mozgalmak vezetői gyakran egy kalap alá vették őket és az összes korábbi kormányt a demokratikus intézményrendszert példátlan módon felszámoló Orbán Viktor-féle tébolyadminisztrációval, és voltak otthonvédelmi vezetők, akik elkövettek olyan stratégiailag és céljaik elérését radikálisan önpusztító lépéseket, mint pl. a sok tekintetben potenciális szövetségessé tehető Gyurcsány Ferencnek a háza előtti tiltakozást. Ilyesmit profi és érzelmektől mentes politikai vagy társadalmi szövetség nem lép meg, csak ha érzelmeik fontosabbak a céljaik elérésénél, vagyis az érzelmek felülírják a racionalitást.

A stratégiai hiányosságok ugyanakkor mindkét oldalon markánsan tetten érhetők, hiszen az otthonvédő mozgalmak nem fogták fel annak evidenciáját, hogy a politikai és hatalmi sikerekhez szinte mindig, mindenkor elengedhetetlen az "ellenségem ellensége a barátom" stratégiája (amelyből aztán gyakran roppant erejű építő szövetségek születnek), a Gyurcsány Ferenc-vezette DK pedig nem mutatta azt a politikai professzionalitást, ami egy profi párttól elvárható lett volna. Nevezetesen az őket ért kemény kritikákhoz érző lényként - tehát negatív érzésekkel és elhúzódással - reagáltak, ahelyett, hogy az érzelmeiket 100 %-ban figyelmen kívül hagyva egyoldalú gesztusokat tettek volna a médiában és másutt ezen rendkívül erős otthonvédelmi szövetségek méltatására. Ezek ugyanis - maximum 2 vagy 3 ütősebb gesztust követően - feltétlenül meghatározó átalakulást hoztak volna az otthonvédelem válaszkommunikációi részéről, a DK pedig feltétlenül jelentősen növelte társadalmi szavazóbázisait és az őket elfogadó, elfogadhatónak, konformnak tekintő civil szervezetek számát.

Például megesett, hogy a 2012-es, búza utcai kilakoltatás után, amikor sokak ellen erőszakos hatósági elhurcolás, otthonvédelmet üldöző és megtorló állami bírság született, kollégám, a HírAréna mostani lapigazgatója, Domján Tibor börtönbe is vonult (Klikk 1. és 2. és 3.!), az előállítások és bírságolások hírére jelentkezett a Jobbik nevű párt és külön előbújt Schiffer András, aki a Lehet Más a Politika (LMP) vezetője, hogy kifizetik a teljes büntetési összeget, mindenkinek. Ez egy képviselői fizetéshez rendkívül csekély, mindössze százvalahányezer forint volt. Azaz egy parlamenti képviselő egy havi fizetésének valami nyolcadrésze, miközben a besöpörhető reklám felmérhetetlenül értékes - ha élnek a piározás lehetőségével. Ugyanakkor a Jobbik és az LMP is az első "nem" válaszra végleg visszavonult az ilyen stratégiai kulcslépésektől, és kerülő utakon sem gondoskodtak a rendkívül jó reklámot és piárt biztosító ajánlatuk lehető legszélesebb nyilvánosságra hozataláról.

Tehát három alapvető stratégiai hiányosságot deklarálhatunk: az egyik, hogy az LMP és a Jobbik megelégedett az első "nem"-mel, ahelyett, hogy a számukra aprópénzt egyszerűen befizették volna az állam számára, akármit mond az otthonvédelmi szervezet vezetője. Másrészt nem folytatták az ilyesfajta akcióikat hírük-nevük és a nép részéről való, a szavazatokban feltétlenül halmozódó elismertségük kiterjesztésére. Harmadrészt semmiféle önreklámozásról nem gondoskodtak, pedig az ilyesfajta lépések hamarosan legalább százezrekkel növelhették volna az adott párt szavazóbázisát.

A 2013-as, Kövér László házánál tartott demonstrációra visszatérve: Póka László, a "Nem adom a házamat" nevű mozgalom vezetője idézte Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőjének válaszlevelét is, amelyet rövidsége folytán szinte egészében idézek:

"Kedves László!
Nem voltam gépközelben, így csak most tudok válaszolni. Sajnos nem tudtam jelen lenni, bár hozzáteszem, hogy a lakóházak előtti demonstrációkat nem feltétlenül tartom hatékony eszköznek.
Munkájához sok sikert kívánok! Remélem, közös erőfeszítéseink sikerrel járnak majd.
Szebb jövőt!
Vona Gábor"

Annyi bizonyos, hogy annak ellenére, hogy a DK és a Jobbik is úgy nyilatkozott, hogy nem tartják a legjobb megoldásnak (Vona Gábor) illetve nem támogatják (DK) a Kövér László házelnöknél való tüntetést, a bojkott alá vont Póka László és az otthonvédelem mégis szép nyilvánosságot és népi elismerést kaszált, annál is inkább, mivel a nép érzi, amit a DK nem, hogy mennyien haltak bele a deviza-tömegpusztításba, mennyien élnek szinte és teljesen zselléreként és hogy nem más, mint a magyar nép és utódainak élete és jövője a tét. Póka László és az otthonvédelem azért is hatalmas lakossági elismerést szerzett, mert egy ilyen arrogáns, pökhendi, igénytelen és mocskos stílusú, alpári,. közönséges és útszéli pártoligarcha, amilyen Kövér László - tehát Orbán Viktor minden gaztettben nagyszájú, mindenféle bűntettben bűntárs, továbbá állandóan gyűlölködő és rosszindulatú cimborája - sehol sem konform, maximum csupán saját pártpolitikai disznóóljában és a Fidesz lecsúszott értelmi, érzelmi és ösztönéletű, primitív focidrukker színvonalú szavazói között. Az biztos, hogy az említettnél civilizáltabb környezetbe Kövér László nem való és nem is tudja, hogyan kell egy valamelyest normális embernek közösségekben és a társadalomban viselkedni. (Kövér Lászlóról a róla megjelent eddig legjobb pszichiátriai elemzést erre a feliratra klikkelve olvashatja.)

Ha pedig azt kérdezzük, hogy mi történne, ha az egymással rendkívül ellenséges két párt - a Jobbik és a DK - például egy ilyen civilek által kezdeményezett demonstráción találkozik, akkor a válasz feltehetően ez: amelyik párt felcsattanva, felháborodva távozik azzal, hogy ő a másik jelenlétében nem hajlandó a jó ügyet képviselni, az ráfizet, mert nem mindenki mást, hanem saját magát rekesztette ki, aki pedig ottmarad, az besöpri a jó ügyért felmerült és szinte biztosan kibontakozó társadalmi és megbízhatósági előnyök összesét.

A pártok elfelejtették, ami régen szinte mindig a primér szempont volt számukra: hogy a választásokat nem a személyes érzelmeik előtt való hódolat vagy pl. a bankok iránti alázat, hanem a szavazópolgárok megnyerése biztosítja. A stratégiák felismeréséhez pedig kőkemény racionalitás kell.